Ezt, a facebook üzenetet ma kaptam egy régi-régi kedves Ismerősömtől, ami igencsak meghatott és nagyon tanulságos, legalábbis nekem mindenképp. De ami a legfontosabb, hogy motiváló is újra és újra emlékezni erre, ezért egy részletét bejegyeztem ide is.
Én köszönöm! :-)
"Szevasz Tibi
(…) Az egész azzal kezdődött, hogy a Kedvesem megkérdezte, miért vagy megjelölve egyedüliként "közeli ismerősnek" a fészen?
- A barátod?
Sajnos, azt kellett mondanom, hogy:
- Nem, csak tudni akarom, hogy mi történik Vele.
- De miért?
És valóban. Miért is? Te alig ismersz, életedben pár pillanatra bukkantam fel. Én viszont igyekszem mindig tudni rólad, főleg az utóbbi években. A lényeg, hogy nagy hatással vagy rám. Hogy miért? Talán mert nagyszerű sportoló vagy? Nem! Bár valóban az vagy, de van még sok ilyen. Mert kőkemény férfi vagy? Ilyen is akad pár. Nos, valaki szerint jókor voltál jó helyen... Egy lószart! Mindenki előtt nyitva áll egyszer a kapu, hogy megvalósíthassa álmait. Csak mi, emberek, gyengék vagyunk. Mindig keressük a pillanatnyi könnyebbséget. Én is. 46 éves vagyok, megjártam a poklot, néha bepillantottam a mennyországba... most elmondhatom, elszartam az életemet. Ennek én vagyok az oka. Mindig mással, másokkal próbáltam megküzdeni, úgy, mint régen TE. Te is elindultál az ősidőkben egy nagyon rossz irányba. Kőkemény voltál, de kissé öntelt, flegma. Mindenkit le akartál győzni úgy a sportban, mint az életben. De a legfőbb ellenfeleddel, ellenségeddel te sem törődtél: önmagaddal. Mert úgy a ringben, mint az életben, ha nem önmagadat akarod legyőzni, hanem valaki mást, mindig veszíteni fogsz. Ha a saját hibáidat, félelmeidet, felkészületlenségedet, indulataidat akarod legyőzni, vagyis saját magadat, mindig győzni fogsz. De ezt már te tudod. Te felvetted a harcot saját magaddal. Mert ahonnan indultál és ahol most tartasz az példaértékű, tiszteletreméltó. Meggyőződésem, hogy a mostani látásmódod, viszonyod az emberekhez, önmagadhoz, ez hozta meg a sikereidet és látom, hogy már tudod: egyetlen dolog, amiből minél többet osztasz szét másoknak, annál több lesz neked, ez a szeretet. És szerintem ez is a legnagyobb harcosok ismérve. Szóval elmondhatom, már van egy olyan ember, akinek érdekel a véleménye, akinek sokat számítanának a tanácsai, szóval, akit követendő példának tartok és nem csak saját magam számára. És meg kell hogy köszönjem, hogy a Te életeden elgondolkodva, a te látásmódodat figyelemmel kisérve, eljutottam oda, hogy én is őszintén változtatni akarjak, a sajátomon. KÖSZÖNÖM! S, bár sajnos nem vagyunk barátok, őszintén örülök, hogy ismerhetlek. Nagyszerű embernek tartalak! Ha bármikor, bármiben segítségedre lehetek, megtiszteltetés, ha szólsz. Talán nem érted, hogy miért írtam - én sem igazán - csupán egy kéretlen vélemény tőlem, Rólad, amit most, valamiért le kellett írnom.
További szép napot!"
(…) Az egész azzal kezdődött, hogy a Kedvesem megkérdezte, miért vagy megjelölve egyedüliként "közeli ismerősnek" a fészen?
- A barátod?
Sajnos, azt kellett mondanom, hogy:
- Nem, csak tudni akarom, hogy mi történik Vele.
- De miért?
És valóban. Miért is? Te alig ismersz, életedben pár pillanatra bukkantam fel. Én viszont igyekszem mindig tudni rólad, főleg az utóbbi években. A lényeg, hogy nagy hatással vagy rám. Hogy miért? Talán mert nagyszerű sportoló vagy? Nem! Bár valóban az vagy, de van még sok ilyen. Mert kőkemény férfi vagy? Ilyen is akad pár. Nos, valaki szerint jókor voltál jó helyen... Egy lószart! Mindenki előtt nyitva áll egyszer a kapu, hogy megvalósíthassa álmait. Csak mi, emberek, gyengék vagyunk. Mindig keressük a pillanatnyi könnyebbséget. Én is. 46 éves vagyok, megjártam a poklot, néha bepillantottam a mennyországba... most elmondhatom, elszartam az életemet. Ennek én vagyok az oka. Mindig mással, másokkal próbáltam megküzdeni, úgy, mint régen TE. Te is elindultál az ősidőkben egy nagyon rossz irányba. Kőkemény voltál, de kissé öntelt, flegma. Mindenkit le akartál győzni úgy a sportban, mint az életben. De a legfőbb ellenfeleddel, ellenségeddel te sem törődtél: önmagaddal. Mert úgy a ringben, mint az életben, ha nem önmagadat akarod legyőzni, hanem valaki mást, mindig veszíteni fogsz. Ha a saját hibáidat, félelmeidet, felkészületlenségedet, indulataidat akarod legyőzni, vagyis saját magadat, mindig győzni fogsz. De ezt már te tudod. Te felvetted a harcot saját magaddal. Mert ahonnan indultál és ahol most tartasz az példaértékű, tiszteletreméltó. Meggyőződésem, hogy a mostani látásmódod, viszonyod az emberekhez, önmagadhoz, ez hozta meg a sikereidet és látom, hogy már tudod: egyetlen dolog, amiből minél többet osztasz szét másoknak, annál több lesz neked, ez a szeretet. És szerintem ez is a legnagyobb harcosok ismérve. Szóval elmondhatom, már van egy olyan ember, akinek érdekel a véleménye, akinek sokat számítanának a tanácsai, szóval, akit követendő példának tartok és nem csak saját magam számára. És meg kell hogy köszönjem, hogy a Te életeden elgondolkodva, a te látásmódodat figyelemmel kisérve, eljutottam oda, hogy én is őszintén változtatni akarjak, a sajátomon. KÖSZÖNÖM! S, bár sajnos nem vagyunk barátok, őszintén örülök, hogy ismerhetlek. Nagyszerű embernek tartalak! Ha bármikor, bármiben segítségedre lehetek, megtiszteltetés, ha szólsz. Talán nem érted, hogy miért írtam - én sem igazán - csupán egy kéretlen vélemény tőlem, Rólad, amit most, valamiért le kellett írnom.
További szép napot!"
Hasonló megfordult az én fejemben is már. :)
ReplyDeleteHopp, Ádám voltam. ;)
ReplyDeleteMármint mi konkrétan?
ReplyDeletemég ha nem is vagyok biztos abban, hogy országos cimboraként gondolsz rám, vagy egyáltalán gondolsz-e, de nekem sokszor eszembe jutsz, gyakran példaképként. Jól esik látni ha valamiben sikered van, aggódom ha megsérülsz, örülök ha örülsz.
Delete:-) Hogy lehetne elfelejteni egy ilyen figurát, mint Te? :-)
DeleteKöszönöm szépen! :-)
miazhogy ilyen?? :D
DeleteEzt csak most olvastam el...Úgy látom másból is váltottál ki hasonló érzéseket... :)
ReplyDelete:-)
Delete