„Köpünk egy véreset és megyünk tovább!”

Nos, tegnap volt a napja, hogy tatamira léptem Brazil Jitsu versenyen és miközben melegítettem, azon nevettünk Füstös Bali barátommal, hogy a tavalyi Hungarian Open-en még arról beszélgettünk, hogy el kell kezdenem ezt a fajta melót, mert szeretném majd magam „kipróbálni” MMA bunyóban és ehhez feltétlenül szükséges. Ráadásul, akkor árultam el Neki azt is, hogy tavasszal utazok Vegasba Wanderlei Silva edzőtermébe… Annyi minden történt azóta, de azt tényleg nem gondoltam volna, hogy tisztán BJJ versenyen fogok majd gurulni, most pedig ott álltam és izgatottan vártam, hogy tatamira szólítsanak.

Először is, a térdemmel minden a legnagyobb rendben volt hála Istennek és néhány kedves ismerősömnek, akik segítségemre voltak ebben mágneses-akupresszúrás készülékkel, gyógykezelésekkel, tape-ekkel, porcerősítő- és építő táplálék-kiegészítőkkel, egy nagyobb terhelésre felkészítő különféle gyakorlatokkal. Az is nyilvánvaló volt, hogy a versenyen úgyis minimálisra fog majd csökkenni a fájdalomérzetem, de amikor egy kritikus alkalommal lemondtam a részvételt, akkor olyan fájdalom volt a térdemben - már csak szimplán, hogy feküdtem az ágyon – hogy azt, azért már tényleg nem lehetett vállalni. De végül, a gondos kezelések után, még egy szuper jó térdszorítót is kaptam, amivel végképp fájdalommentesen tudtam dolgozni, szóval egyáltalán, egy fikarcnyit sem voltam olyan helyzetben, amiben a térdem hátráltatott volna.

Meglepően minimális volt az izgalom, amit csak hullámokban egyszer-egyszer éreztem, persze ezt is, csak amíg nem szólítottak a tatamihoz. De egyszerűen még nincsenek készségszintű mozdulataim, alig értek valamit, éppen ezért az volt a lényeg, hogy stabilan pozícionáljak. Így is történt, az első meccsem 7:0-ra nyertem pozíciókkal, valamint volt két „ezekiel choke” próbálkozásom, de egyik sem volt elég mély ahhoz, hogy be tudjam fejezni idő előtt. A második meccsemen - azt hiszem szlovák ellenféllel - "guard"-ban voltam és az edzéseken is sokat bajlódok ebben - nehezen nyitom anélkül, hogy ne hibázzak és ne hagyjak lehetőséget az ellenfelemnek egy kontrára. Ellenben, viszonylag stabilan tudom tartani. Így is történt, de egy perc lehetett hátra, amikor egy karfeszítés próbálkozásért az ellenfelem kapott egy „előnyt” (ami kevesebb, mint egy pont, de ezzel már nyerhet). Hallottam Feri mestert: „Tibi! Van egy előnye, ki kell jönni a guard-ból!” (amire kapnék 3 pontot, ha utána pozícióba kerülök), majd Foczimester és az edzőtársaim erőteljes hangját, hogy ki kell jönni, nyitni kell a "guard"-ot. Akkor, az ellenfelem megint próbálkozott egy "triangle"-el és ott volt az alkalom. Bamm-bamm, ledobtam balra-jobbra, aztán jöttem ki balra, balra… Azon a ponton ki kellett volna emelni a fejem és még egy keveset jönni balra, de én a nagy hévvel beestem a két lába közé, ráadásul bent maradt a jobb karom és ott lett a baj - csak belementem egy "triangle"-be...

Köszönöm szépen mindenkinek, aki segített a térdem javulásában. Foczimester, Szabó Zoli és Vranek Zoli bíztattak, hogy ne adjam még fel, mert képes vagyok rá, hogy ott legyek és teljesítsek. Köszönöm minden egyes edzőtársam munkáját és szurkolását. Feri mester vigaszbeszédét a vereségem után… pfú, de jó érzés volt! Köszönöm Füstös Balinak, aki letévedt hozzám kickbox edzésre anno és elkezdte tanítani a Brazil Jitsu alapjait és végül, de nem utolsó sorban Sztraka mester mindennemű segítségét és hogy lehetőséget biztosít a tanulásra. Sok dolgot átéltem és tapasztaltam ismét az elmúlt hónapok során, edzőtermen kívül-belül és ezek az emberi dolgok már önmagukban győzelmet jelentenek!

Ahogy mondtam minden érdeklődő Barátomnak, mindössze kilenc teljes hónap tanulás után, nekem ez, egy teljesen új terület és az elsődleges szempont az éles helyzetben való gyakorlás volt, megérezni az ízét, hangulatát. Éles helyzetben, versenyben másokkal és önmagaddal, több kell! Az más, mint a hétköznapok általános „kényelmes” melója, amit vagy azért teszünk, mert rá vagyunk kényszerülve, vagy önmagunktól, de szinte csak annyit, amennyi jól esik. A téthelyzetben kitolódnak a fizikai és lélektani korlátaid és azt is túl kell lépned mindig egy picit ahhoz, hogy előrébb lépj. Nem számít, ha lelki, vagy testi fájdalmad van, mert meg kell oldanod a feladatodat, az önmagadtól vállalt pluszt, aminek az eredményét csak te látod és te hiszel benne. 

Kezdőként vajmi keveset tudok még a gyakorlatban, pedig rengeteg információ van már a fejemben, ettől függetlenül persze, hogy győzni akarok és bennem van a győzni vágyás, éppen ezért mélyen érint, ha nem sikerül valami, amit teljes szívemből vágyok és dolgozok érte. Sok helyen megfordultam már a Világban és egyszer sem tapasztaltam ezt másképp, a legtöbb versenyző (mindegy milyen sportról beszélünk), ugyan így érez, más-más reakciókkal. De ahogy Sztraka mester is mondta a meccsem után: „Tibcsikém, köpünk egy véreset és megyünk tovább, mert ez az utunk!”