Sunday, June 6, 2010

München Olimpiai Bajnoka

Peti veszített pontozással. Nem úgy kezdett, ahogy megbeszéltük és egy kicsit lemaradt. Ügyes volt, nagyon jó dolgokat csinált, de csak a harmadik menetben ébredt fel igazán és lett agresszívebb, kezdeményezőbb, ami a győzelemhez kell. Most, egy ilyen ellenféllel szemben is tapasztalta, hogy a csekély versenyzői múltjával is képes komolyabb dolgokra, ha elhiszi. Jó meccs volt, nem akárki ellen, többen elismerő véleménnyel voltak Petiről.


Hazafelé jövet megálltunk Dunaújvárosban, ahol este Kulacsik Mirko és Vlatko Tunic is bunyóztak egy gálán. Mindketten győztek. Közben, az augusztusi meccsem felkészülésére, néhány közös sparringra is meginvitáltam Őket, sőt, ahogy azt már februárban, ez alkalommal is említette Kótai Misi, hogy az edzőjével, Veres Lászlóval szívesen látnának egy-egy közös tréning erejéig is. Katona Attilával és Papp Vilivel is beszélgettünk az augusztusi bunyómmal kapcsolatban, de sajnos, egyelőre még mindig nem tudnak konkrétumot mondani. Attila ígérete szerint, maximum két héten belül választ kapok, hiszen az idő őket is szorítja a szervezésben.
Tegnap este egy nagyszerű élményben is részem volt! Tizenhat év után először találkoztam az 1972-es müncheni Olimpia ökölvívó Bajnokával, Gedó Gyuri bácsival. ’94-ben ért az a megtiszteltetés, hogy személyesen megismerhettem Őt, amikor Egerbe hívták egy új boksz iskola beindításához és vezetéséhez. Az egyik legjobb barátom a tanítványa lett, ezért gyakran jártam be hozzájuk az edzésekre és együtt utaztunk a versenyekre is anno.
Tegnap este, amikor bemutatták, mint a gála egyik díszvendégét, nagyon megörültem, hogy viszontlátom és pillanatok alatt felidéződtek bennem a közös emlékek. „Félve” mentem oda hozzá, hogy vajon emlékezni fog-e rám, de amikor közelebb értem és köszöntem Neki, elmosolyodott és azonnal megölelt! Érdeklődött, hogy mi van Árpi barátommal Ausztráliában, jól megy-e a sora, majd visszaidéztünk néhány közös sztorit és természetesen a bunyóról beszélgettünk. Elmondta azt is, hogy: „A botomtól sajnos nem tudok megválni, de most nagy dologra készülök!” Még mielőtt részletezte volna, ismét rádöbbentem, milyen nagyszerű sportolót és embert tudhatok a személyes ismerősömnek, valamint arra, hogy a bunyós, az bunyós marad, amíg a szíve dobog! Amikor a rendezvény végén menni készült, utána szaladtam, hogy elköszönjek és megörökítsem a találkozásunkat. A közös fotót megtapsolták a Gyuri bácsit kísérő idősebb és fiatalabb bunyósok, majd megpuszilt és azt mondta: „Nagyon örülök, hogy láttalak! Csak szólj, ha bármire szükséged lenne neked és a „gyerekeknek”!


(Az 1972-es müncheni játékok papírsúlyú aranyérmese, két Európa-bajnoki címet nyert, s Ő az egyetlen magyar, aki négy Olimpián vett részt. Nyolcszoros Magyar Bajnokként vonult vissza, 597 mérkőzésén 584 győzelmet aratott!)
Kapcsolódó link:

No comments:

Post a Comment