Térdsérülés

Vegasban írtam utoljára blogbejegyzést (a két nappal ezelőtti versenybeszámolót leszámítva) és azóta, kaptam is jócskán visszajelzéseket, hogy erőltessem már meg magam és írjak - akármiről. :D De legfőbbképp, a Vegasban töltött hónapjaimról, a hazajövetelem okáról és a lehetséges visszamenetelem kérdéseiről. De az van, hogy igazából azt sem tudtam, hogy hol kezdjem és szerintem még most is írnám, ha akkor belekezdtem volna, amikor megérkeztem Magyarországra.

Azonban most, megint eljött egy olyan téma, amiről sokan kérdeznek, hogy mi történt és hogyan, ráadásul ezt a mennyiséget részletekben nekiülve megírni még vállalni is tudom. Szóval, írok pár sort, de először is köszönöm szépen mindenkinek az állandó érdeklődést.

A sportolók körében elég gyakori sérülésnek számít a térdsérülés, legalábbis én ezt tapasztalom, ellenben a lassan már 26 éves küzdősport pályafutásom alatt hála Istennek nekem sosem volt panaszom a térdeimmel. Mindeddig. :-(

Körülbelül egy éve - talán már kicsit több is – éreztem először, hogy a szárkapocs-csontom felső részében, a térdem alatt van valami húzódás féle. Leginkább a bal köríves rúgásoknál, a combosoknál nyilalt, amikor a zsákot és a sparring partnereket rúgtam. Nem volt különösebb fájdalmam, egyszerűen csak érzékeltem, hogy nincs teljesen rendben. De „általános” sérülésnek gondoltam, mint amiből van már bőven szerte a testemben. Olyan sérülések, amik igazából nem komolyak, úgy értem nem hátráltatnak a munkában és a terhelésekben, egyszerűen csak ott vannak és már ott is fognak maradni - se nem javulnak, se nem rosszabbodnak - amikkel az évek során meg kellett tanulnom együtt élni.

Augusztus közepén, Jitsu-edzésen az egyik edzőtársam rám tett egy szép „Leg Lock"-ot, amit egyáltalán nem húzott és nem tekert meg, bár egyértelmű volt, hogy ebből a fogásból már nincs „kiút”. Én viszont belemozdultam és a lábam, ebben az enyhén kifordult szögben kattant egy nagyot, amit a terem másik végében is lehetett hallani. A társam, akivel párban voltam, egy másik edzőtársam - aki sérülése miatt nem gurult akkor, hanem kívülről nézett minket - valamint én is, megijedtünk és mindannyiunkban azonnal átszaladt a gondolat, hogy nagy baj van. A Mester is, aki csak a kattanásra lett figyelmes, odakapta a fejét, csodálkozva nézett ránk és kérdezte, hogy: „Mi volt az?” De egyáltalán nem volt fájdalmas. Olyan érzésem volt, mint például amikor a gerincünket, vagy a nyakunkat roppantjuk ki, mintha a helyére ugrott volna a csont… De végül nem a helyére ugrott. :-(

Pár héttel később mentem el MR vizsgálatra, ahol kiderült, hogy a porc három részre szakadt. Elméletileg mozgatni sem kellett volna tudnom, de később a térdspecialista Főorvos elmondta, hogy először is, ez már egy kialakulóban lévő akkut sérülés volt, ami hosszú ideje tartó, folyamatos terhelés következtében most roppant csak szét és azért tudom még mindig terhelni, mert nincs elmozdulás. Mondtam Neki, hogy november 17-én lesz a Brazil Jiu-Jitsu Hungarian Open, amin szeretnék részt venni és amíg tudok, addig készülök rá és továbbra is terhelem. Ha esetleg a felkészülés alatt rosszabbodik, akkor abbahagyom, persze ezt tényleg nem gondoltam komolyan és bár teljesen egyértelműen, nem kevés esély volt rá, meg sem fordult a fejemben, hogy addig ezzel bármi problémám is lehet. Max erős súlyzós edzéseket is végeztem, amelyekben fokozatosan emeltem a terhelést. Az elején jártam még, 160 kilós felhúzásoknál, de ezt még jócskán növelni terveztem. A térdem teljesen jól bírta ezt is, bizonyos kifordított szögben éreztem csak azt, hogy nem teljesen van rendben, szóval bizakodó voltam.

Reggeli gurulás után
"Foczómesterrel" és Balival

Egyre többet gyakoroltam a Jitsu-t. Sztraka mesternek, valamint „Foczómester” és Füstös Bali mentoraimnak köszönhetően egyre több edzésre járhattam már reggelente is. Nagyon sok segítséget kaptam, újabb és újabb instrukciókat, tanácsokat minden egyes edzőtársamtól, akik állandóan bíztattak és közben érdeklődtek, hogy rendben vagyok-e, bírom-e a terhelést és hogy nem lesz-e baj a térdemmel? Mindig ezzel kezdtek az öltözőben az edzések előtt és minden olyan jól ment! Persze a tömény infóáradattól már tele volt a fejem. Sokszor azt sem tudtam merre vagyok arccal egy-egy gurulás alkalmával, még alapvető dolgok – amik addig viszonylag jól jöttek – sem jutottak eszembe és gyakran tanácstalanul próbáltam megoldani egy-egy szituációt. De mint minden melóban, idővel ezek mind szépen letisztulnak. Az állandó tanulás és gyakorlás a végtelen infóáradat közepette – ez az, ami szükséges ahhoz, hogy előrébb lépjek abban, amiben tevékenykedek. Nagyon kezdő vagyok, de szeretem ezt az állapotot, rengeteg-rengeteg tanulni valóval és ez az egész Hungarian Open is erről szólt számomra. Tanulni edzésen és tanulni éles helyzetben is, nyomás alatt.

Visszajönni Magyarországra Vegas-ból, olyan környezetből, amiben a világ legjobb és legelismertebb MMA fighterei közt edzhettem és tanulhattam, nem volt könnyen megemészthető érzés! Ráadásul, nem csak hogy köztük lehettem, hanem – ahogy egyszer már írtam is erről - olyan megbecsülésben volt részem, amilyet Magyarországon elképzelni sem tudnék. A visszajövetelem első két hónapjában nem is igazán voltam magamnál, szinte enyhén sokkos állapotban bolyongtam, tulajdonképpen azt sem tudva, hogy merre és minek! Azon kívül, hogy a Családom, a szeretteim és a közvetlen Barátaimat megölelhettem, az egyetlen dolog, aminek őszintén örültem itt, Magyarországon, hogy tanulhatok a Carlson Gracie Csapatban és az, hogy ha Sztraka mester az áldását adja, novemberben benevezek a Hungarian Open-re. Szinte csak ez járt a fejemben, már Vegasban is, amikor biztossá vált, hogy vissza kell jönnöm. Minden e-körül forgott számomra, ha nem a Vegasban töltött hónapjaim fotóit nézegettem, azt tervezve, hogyan jutok vissza…

Azonban most, kedden, egyik napról a másikra nagyobb lett a probléma a térdemmel, mint azt gondoltam. Egy ideje már célirányosan készültünk és gyakoroltunk, de a kedd esti edzésen éreztem először a versenyre készülés súlyát, amikor a Mester külön állította a versenyzőket szembe a többiekkel, akiket váltva küldött ránk, hogy gyűrjenek. Nagyon élveztem a hangulatot és azt is, hogy talán az egyetlen fehér övesként álltam a sor végén, de sajnos nem volt felhőtlen érzés, mert a gurulások közben nem igazán tudtam a melóra koncentrálni és nem a fojtásoktól, feszítésektől szenvedtem, hanem a térdem miatt, akármilyen pozícióban volt. Másnap korán keltem és készültem a délelőtti gyakorlásra, de még nehezebben mozdult a térdem. Gondoltam, még reggel van, ilyenkor minden testrész be van merevedve, de mire odaérek edzésre „felébred” a testem és mint ahogy azt már megszoktam az elmúlt napokban, jól begyúrom fájdalomcsillapítós bemelegítő krémmel és hajrá. De az egyik buszról a másikra botladozva már egyértelművé vált, hogy ebből nem csak hogy délelőtti edzés, hanem Hungarian Open sem lesz…

Én erősen hiszem, hogy bizonyos dolgok - akár jók, akár rosszak - nem véletlenül, hanem okkal történnek, sok esetben az akaratunktól függetlenül és sohasem balszerencseként akarom fogadni a rosszat, hanem feladatként, amit tudnom kell helyesen kezelnem, amiből tanulhatok, megérthetek, amit átélhetek és tapasztalhatok. Szeretem megélni az életem történéseit, úgy a fájdalmat, mint az örömet, mert akkor teljes és tartalmas. Ez, kicsit hülyén hangzik, de ilyen formán, igazából nincsenek is rossz dolgok, még ha éppen abban a helyzetben ezt nehéz is belátni és elfogadni.

Most, megpróbálom a december 6-i műtétem időpontját minél előbbre hozatni, hogy mihamarabb elkezdjem a rehabilitációt és folytassam a munkát. A jövő év tavaszán, előreláthatólag fontos teendőim lesznek, ráadásul Sztraka mester közbenjárásával az a megtiszteltetés ért, hogy Carlson Gracie Jr mester ígérete szerint áprilisban, a magyarországi szemináriuma után magával visz Chicago-ba, a központi edzőterembe tanulni. Talán ezért is kellett megtörténnie ennek a sérülésnek most, hogy a mielőbbi operáció után, mielőbb teljes értékű legyek ismét. Akárhogy is, a legtöbb, amit tehetek, hogy minden esetben próbálom a legjobbat adni magamból az aktuális tevékenységemben, az eredményt és minden mást, Isten akaratára bízom.

A mesterem Sztraka Misi és a nagymester Carlson Gracie Jr