Tegnap reggel 9-től délutánig a The Cleveland Clinic Foundation egészségügyi központban voltunk Árpival, mert a közelgő MMA debütálásomhoz kell bizonyos vizsgálatokat elvégeztetnem, amit majd beadnak a világhírű Nevada Állam Atlétikai Bizottságának (Nevada State Athletic Commission) elbírálásra, hogy engedélyt kapok-e a bunyóra itt, Vegasban.
A vizsgálatok igen húzós összegbe kerülnének, de ennek az alapítványnak van egy programja, amelyben rendszeresen vizsgálják a küzdősportolókat, hogy milyen sérüléseken, esetleg károsodásokon mennek keresztül évről évre. Aki a részvételével támogatja a programot, annak ingyenesen végzik el az elbíráláshoz szükséges vizsgálatokat.
Miután Árpi kitöltötte nekem és aláírogattam a 30-40 oldalas kérdőíveket, különféle memória, reflex és reakcióidős teszteket kellett elvégeznem (hasonlókat, amiket otthon, a Sportpszichológusommal is csináltunk anno), amik természetesen kiváló eredményt hoztak. :-) Az orvosok nem egyszer meg is lepődtek, mi pedig azon, hogy miért lepődnek meg ennyire, hiszen azt gondolnánk, hogy ezek a tesztek teljesen egyszerűek és evidensek a sportolók számára. Azonban gyorsan kiderült, hogy sajnos, bizony nem kevés probléma van a bunyósok agyával. Nagy beszélgetésekbe és viccelődésekbe kezdtünk a rendkívül barátságos és vidám orvosokkal, akik elmondták, mennyi világhírű bunyós jár ide rendszeresen vizsgálatokra, mint például a jövő hétvégi címvédésére készülő UFC nehézsúlyú Bajnok, Junior Dos Santos, de számos nevet felsoroltak, köztük Muhammad Ali-t is. Árpi ki is szúrta a falon az egyik nagy fotót, amelyiken a két orvos az 1976-os montreáli Olimpia Bajnokával, Leon Spinks-el pózoltak a rendelőben. Nem sokkal később, amikor épp egy teszten dolgoztam, arra lettünk figyelmesek, hogy Árpi levette a falról a keretezett relikviát és próbálta lefényképezni, de sehogy nem sikerült neki, mert az üveg visszatükröződött. Röhögtünk rajta és folytattuk a vizsgálatokat, de picit később ismét figyelmesek lettünk arra, hogy Árpád a háttérben épp próbálta kiszedni a nagyított fotót a keretből, csak hogy le tudja fényképezni Spinks-et! :-)
Az egyik orvos, látva a lelkesedésünket, a tesztek végeztével megajándékozott minket egy-egy pólóval, amit Ali-tól kaptak a 70-ik szülinapi ünnepségén pár csomaggal.
A vérvizsgálatot csak júniusban végzik el, viszont most hátra volt még a legfontosabb, az agyi MRI vizsgálat, amit nagy körültekintés előzött meg. Voltam már otthon nem egy MRI vizsgálaton, de itt elmondták, hogy különféle erősségű gépek vannak és ez a legbrutálabb, amiben egy órát kell feküdnöm mozdulatlanul. Otthon csak betoltak 20-30 percre, de itt bedugták a füleimet és mindenféle merevítővel körbevették a fejem és a nyakam. Mielőtt betoltak volna, már kezdtem pánikolni, hogy így, „leszögezve” kell egy órát eltöltenem, pláne, hogy egy percet nem bírok anélkül, hogy ne mozgassam meg magam. Erősen kellett meditálnom mindenféle dolgon, csak hogy elvonatkoztassak attól, hogy egy szűk tepsiben vagyok kimerevítve és betolva egy dobozba egy egész órára. Később, az edzőteremben beszéltem a boxedző Mike-al, és elmondta, hogy az első alkalommal Ő be is pánikolt és kiabált, hogy azonnal húzzák ki. Erre, áttették egy tágasabb „tepsibe”. Ha tudtam volna, talán én is kértem volna, de így nem engedte az egóm, hogy megszólaljak és az enyhe pániktól már-már levegőért kapkodtam olykor. De aztán a végére értünk és jól elgénberedtem, mire kihúztak.
Árpi közben elment csavarogni és miután végeztem, a fotelben ülve vártam rá az előtérben, amikor egy idősebb fekete ember bandukolt be egy fiatal nővel. Nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, de amikor pár másodperccel később felnéztem, nagyon ismerős volt a koma, akit csak oldalról láttam. Azon gondolkoztam, hogy úgy néz ki, mint Larry Holmes és mikor rám nézett, megláttam a „Boxing” feliratot a sapkáján. Kimerevedett a szemem és kissé félve kérdeztem meg Tőle, hogy: - Larry? Erre Ő, mosolyogva, de gyenge, alig érthető, remegő hangon, mint Ali: - I’m Leon! Felálltam a fotelból, de nem tudtam megszólalni és éppen ekkor sétált be Árpi a körútjáról. - A legjobbkor érkeztél, azonnal vedd elő a fényképezőt! - mondtam Neki, hiszen a Muhammad Ali-t verő, egykori nehézsúlyú Világbajnok, Leon Spinks állt előttünk!
Nem tudom, hogy ez manapság már csak nekünk ilyen megtisztelő, óriási ajándék-e, de mi ott álltunk tátott szájjal, könnybe lábadt szemekkel, mint két megilletődött óvodás, akiknek elakadt a szavuk, miközben mindkettőnk fejében lepörögtek azok a háborúk, amiket kamaszkorunkban a rongyosra nézett videó szalagokról néztünk nap, mint nap erről a bálványról is! Még magyarul is elfelejtettem beszélni, nem hogy angolul és hebegve kértem meg egy közös fotózásra, de Ő csak szelíden mosolygott rajtunk. Azt hiszem, hogy a fényképen, Árpi arcán jól tükröződik a megtiszteltetés, ahogy fogja a Bajnok kezét – szerintem nem is nagyon akarta elengedni! :D
Miután elhagytuk az épületet, bementünk ebédelni, a változatosság kedvéért egy „all you can eat” sushizóba (mindkettőnk számára a japán étel az elsőszámú), amit Árpi talált miközben engem vizsgáltak és ebéd közben 5 percenként, felváltva vettük elő a fényképezőt, hogy megnézzük a fotókat. Szokás szerint, most is nagyot beszélgettünk és felelevenítettük azokat a hatalmas bunyókat, aztán hazasiettünk, hogy elérjük az élő UFC közvetítést, amin az edzőtársam, Jorge bunyózott.
Egy újabb felejthetetlen nappal gazdagodtunk!
Köszönjük szépen Leon Spinks! :-)
No comments:
Post a Comment