Pfúúú, de jó sparring edzés volt ma a pro class-ban. Délben kezdtünk és egy jó bemelegítés után hét menetet bunyóztunk (öt perces meneteket). Négy „stand up” és három földharc, ütésekkel.
Mike, Wanderlei, Jorge és Marcelo volt az első négy, amit annyira élveztem, hogy szinte végig mosolyogtam magamban. Ráadásul jól is megy a bunyó, leszámítva, hogy a szám annyira száraz az edzések közben, hogy össze van ragadva, hiába öblögetek és iszok minden egyes menet között. Ami még kellemetlen, hogy a talaj a ketrecben annyira csúszik, hogy alig bírok stabilan állni és megtámasztani az ütéseket, a rúgásokról nem is beszélve, de Jorge azt mondta, hogy a UFC talaj is pont ilyen csúszós.
A bunyók után, szokás szerint rángatom a nagy kötelet, ami az egyik kedvenc gyakorlatom és a nyakerősítő gépen bólogatok le-fel, jobbra-balra. :-)
Eddig csak Mike-al beszéltem róla konkrétan, de ha minden a terveim szerint megy és Isten kegyes lesz hozzám, hamarosan bunyózni fogok. A részletekről majd később, ha már picit közelebb leszek a tényekhez.
Eddig csak Mike-al beszéltem róla konkrétan, de ha minden a terveim szerint megy és Isten kegyes lesz hozzám, hamarosan bunyózni fogok. A részletekről majd később, ha már picit közelebb leszek a tényekhez.
Hiszem, hogy nem véletlenül kerülünk bizonyos helyekre és ha leszámítom azt, hogy az ember életében mindig vannak kisebb-nagyobb tévedések, alapvetően mindig jó emberek között voltam és ezzel szembesülni nagyon megnyugtató és bíztató.
A legtöbb, amit most mondani tudok, csak az, ami Wanderlei karjára van tetoválva: „THANKS GOD FOR ONE MORE DAY”
Twitter - Wanderlei Silva: Wand Team Now!
Twitter - Wanderlei Silva: Wand Team Now!
No comments:
Post a Comment