Ma délelőtt ismét „kiskesztyűs” meló volt, tulajdonképpen technikai erőnlét. Intenzív, öt perces menetekben dolgoztunk felváltva a partnerrel, meneteken belül fél- és egy perces gyakorlatváltásokkal. Különféle rúgópárnás- és „takedown” gyakorlatok, ütéskombinációk, emelések, stb., a végén pedig csak úgy, mint tegnap, könnyű sparring csak ütésekkel és földharccal.
Khalil-al voltam párban (a srác, akinek nem jutott eszembe a neve szerdán) és szokás szerint, mindjárt az első gyakorlatnál belevetettem magam a munkába, aminek következtében egy percnél már a világom nem tudtam. Néztek is nagyon, hogy: „Ez így fogja végig nyomni?” :-) Úgy kifingattam magam, hogy innentől kezdve egész edzésen az életemért küzdöttem, de végülis ez, úgyis nekem kedvez a terhelés miatt. Ráadásul, Khalil van vagy 110 kiló és Őt emelgetni sem olyan egyszerű. Nem beszélve a legnagyobb „problémáról” a meleg, száraz levegőről, amitől szinte már sebes a nyelőcsövem és szétrobban a tüdőm. Paulo azt mondta, hogy ez egyre durvább lesz, nyáron 40-50 fok is lesz ilyen száraz levegővel.
Befejezésként, jót sparringoltunk Khalil-al és Marcelo-val is, aztán beszélgettünk mindenféléről. Marcelo öt évig tanult nem tudom milyen sportiskolában, Brazíliában, szóval, nagy tudora a sportágspecifikus kondícionálásnak, kiváltképp az MMA-re specializálódva. Ő is pár napja jött Vegasba és még „küszködik” a levegővel, de a jövő héttől elkezdi a kondi melót heti háromszor és én is becsatlakozok hozzá. Nagy munkába kezd, hiszen júliusban debütál a UFC-ben, így szintén megtisztelő, hogy együtt edzhetek Vele.
Edzés utáni levezetésként még megrángattam a kötelet, hasaztam és végre kipróbálhattam a nyakerősítő gépet, amit már évek óta szeretnék. Jobbra-balra-előre-hátra… nagyon jó!
Sajnos van egy „rossz” hírem is, Wanderlei Brazíliában fog bunyózni Belfort ellen, június 21-én, így kevés az esély, hogy élőben láthatom, de még nem mondtam le róla. :-(
Sajnos van egy „rossz” hírem is, Wanderlei Brazíliában fog bunyózni Belfort ellen, június 21-én, így kevés az esély, hogy élőben láthatom, de még nem mondtam le róla. :-(
Három napja vagyok itt, de azt kell mondanom, amit egy régi kedves lány ismerősöm hangoztat állandóan, amióta elhagyta Magyarországot, hogy: „Minden napom egy újabb csoda!” Ugyan ezt éreztem anno a Japánban töltött napjaim, hónapjaim alkalmával. Őszintén szólva, bár nagyon tetszik, nem igazán érdekel Las Vegas! Az érdekel, hogy olyan hiteles emberek között töltöm a napjaim, akik a Világ legjobbjai közé tartoznak abban a szakmában, amelyben élek és dolgozok. Itt nem látni megjátszást, itt senki nincs elszállva magától, hanem őszinte, egyszerű emberek, akik élnek-halnak a bunyóért és megbecsülik egymást, főként a brazilok! Ezek az emberek három nap után megbecsülnek engem is, olyan fogadtatásban van részem, amiről Magyarországon álmodni sem lehet! Mert nem érdekli Őket, hogy honnan jössz, hanem az, hogy milyen szívvel és alázattal dolgozol, mit teszel azért, hogy jobb és több legyél, hiszel-e az álmaidban, a céljaidban és képes vagy-e küzdeni értük, akármilyen nehézséggel is találod szembe magad. Itt, ezt érzem egy Wanderlei Silva mellett, míg Magyarországon semmirekellők mutogatnak ujjal, kritizálnak és kárognak olyanok, akiknek közük nincs és nem is volt a bunyóhoz soha. Kinevezték magukat edzőknek és illegetik magukat a már elcsépelt „harcos” jelzővel, de csak élnek a kis kútjukban, mint a béka, akinek fogalma sincs a hatalmas Csendes-óceánról, mégis hangosan kuruttyol össze-vissza.
Holnap délelőtt 10-kor van találkozó a Gym-ben és együtt megy a Csapat az egész napos fesztiválra, ahol bunyózni fognak a srácok.
WAR WAND FIGHT TEAM!
Imádom ezt a filmet (este meg is fogom nézni, mert a gépemen van mindhárom rész) és most már a zene is szép emléket fog őrizni, ennek a napnak az emlékét. :-)
No comments:
Post a Comment