Napról-napra változnak az dolgok. A mai sparring előtt odajött hozzám a meccsszervező Mike, hogy miután a promóterek utánam néztek a neten, pro’ fighter-ként nem bunyózhatok amatőr MMA meccsen. Sajnos, az sem számít, hogy semmilyen tapasztalatom nincs az MMA küzdelmekről.
Érdekességként elmondta, hogy nem egy srác van a Tuff-N-Uff gálákon, akik Brazil Jitsu Világbajnokok és fekete övesek, van amelyik Abhu Dhabi-ban nyert tornát (aminek a súlyát nem kell részleteznem a Jitsu-s körökben), Ők mégis bunyózhatnak.
Több lehetőség is felmerült, amit Mike folyamatosan ecsetelt. A brooklyn-i szövegéből nem volt könnyű teljesen érteni, de a lényeg, hogy vagy álnéven kell bunyóznom, ami rizikós, vagy pedig nincs mese, profi MMA fighterekkel kell kezdenem. Azt mondta, az első meccsemre próbál olyan ellenfelet intézni, aki nekem megfelel, de onnantól kezdve nem tud válogatni, mélyvízbe kerülök. Itt, az amatőrök sem annyira pitik, de mégiscsak 3x2 percről lenne szó kezdésnek, a profik között viszont nem csak a minőség, de a mennyiség is erősebb, 3x5 perccel kell indítanom.
Beszéltem a többiekkel is, akik átgondolják a lehetőségeimet és hétfőn beszélek Wanderlei-el is (mert ma nem volt). Remélem, rövidesen fixálódik valami. A legrosszabb viszont még mindig az, hogy akár amatőr, akár profi, júniusig akarok 2-3 meccset, bár, ha a profik közé lépek, talán mégis csak jobb lenne, ha kicsit több időm volna, mondjuk májusban kezdenék.
Nem tudom, hogy lesz, vagy hogy lenne a legjobb, de igazából nem is érdekel ez a része, mert úgy fogok táncolni, ahogy Isten akarja.
No comments:
Post a Comment