Monday, April 8, 2013

Sportpszicho a gimiben

Már sok-sok évvel ezelőtt gondolkoztam azon, hogy nekünk, annak idején miért nem voltak és ha mostanában már vannak, akkor miért nem hallani arról többet, hogy egy-egy sportolót, vagy sikeres üzletembert meghívnak beszédet, vagy előadást tartani fiataloknak a suliba, mint például Amerikában. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer engem kérnek fel hasonlóra, noha azért hála Istennek nem előadásról, vagy vér komoly beszédről volt szó így elsőre és azt sem gondoltam volna korábban, hogy vállalom is, hogy mások előtt beszéljek magamról, vagy velem kapcsolatos dolgokról. Ezért, kellőképp izgatottan ébredtem reggel. 

A Sportpszichológusom, Kovács Krisztina meghívására a Csik Ferenc Média és Sportiskolában voltunk a II. kerületben egy közvetlen beszélgetésre, a téma pedig a sportsérülések és azok fejben való kezelése volt. Például, hogyan kezeljünk egy olyan helyzetet, amikor valaki egy nagy lehetőség kapujában áll és ekkor sérül meg, ami miatt nem tud teljesíteni, vagy élni a lehetőségeivel? Egy-egy komolyabb sérülésből adódó kényszerpihenő és rehabilitáció utáni visszatérés, valamint a motiváció szerepe abban a helyzetben. Mennyire függ össze a versenyző pszichikai, lelki állapota, illetve a terhelések mértéke a sérülések kialakulásával? Ilyesmi témakörökről volt szó, azt hiszem, meglehetősen rám szabottak, amikről tulajdonképpen akármeddig tudnék beszélni.

Amikor beléptünk az osztályterembe, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy bárkit is érdekelt volna, hogy megjöttünk, de Kriszta gyorsan összeültette Őket és egészen hamar, már a bemutatkozásomnál megváltozott a hangulat, nagyon fainak voltak! :-) Azt mondta Kriszta, hogy még sosem viselkedtek ennyire fegyelmezetten és érdeklődően, ráadásul végre kérdeztek is, de állandóan, meg hogy a sérülésekből már a motivációba csaptunk át a srácokkal a kérdéseik és a válaszaim alapján. :-) Nagyon jófejek voltak, meg is nevettettek, szóval jó hangulat volt, legalábbis nekem nagyon tetszett, igazán jól éreztem magam, de pikk-pakk lejárt az idő.

Néma csendben hallgatták egy-egy sztorim és úgy tűnt, hogy érdekelte Őket, amikről beszéltem témán belül és azon kívül is kérdezgettek, szóval remélhetőleg tudtam jó dolgokat elültetni bennük, ha csak egy kicsit is. 

Egy biztos! Én ismét rettentően sokat tanultam és tapasztaltam a 17 éves lányokkal és srácokkal való 45 perces beszélgetésekből és egyáltalán abból, hogy egy ilyen feladatban volt részem.

Nagyon szépen köszönöm a meghívást Krisztának, igazán megtisztelő volt, bár a következő, már a főiskolára való meghívása, most kicsit hirtelen érintett. :D

No comments:

Post a Comment