Reni győzött Bécsben

Váratott magára, de végül eljött az ideje, hogy Reni is bunyózzon. Mindössze hét hónapja dolgozik a Team WARRIOR-ban, amelyből egyszer már volt közös „szereplésünk”, tavaly októberben, de ahogy korábban már írtam, akkor még elég felemás és viszontagságos volt a helyzet körülötte, ezért nem is igazán jól sikerült az a meccse. Azóta, viszont rendeződtek a dolgok.

Év elején sajnos két bunyóról is lemaradt, így csak a ring mellől szurkolhatott csapattársainak, noha végig edzésben volt, együtt készült velük. Most viszont, két nappal a küzdelem előtt szóltak, hogy lenne lehetősége Bécsben bunyózni, ha vállaljuk. Itt is elég kurta-furcsán történt az intézkedés, amely sajnos jellemző a magyar viszonyokra, de abban a tudatban, hogy két hét múlva elutazok hosszabb távra és Reni nagyon akarta, hogy addig még legyen legalább egy közös meccsünk, elvállaltuk.

A szokásos „Nem nagy szám”-on kívül, nem tudtunk semmit az ellenfeléről, természetesen ott derült ki, hogy a híres osztrák Tosan Gym versenyzője, aki az utolsó 3 meccsét mind K.O-val nyerte. „Tök mindegy”, mert az első közös bunyóink alkalmával edzeni, gyakorolni megyünk, hogyan működnek azok a dolgok, amiket edzésről-edzésre gyakorlunk és hát, nem valószínű, hogy egy „Rowdy” Rousey-ba botlunk, akitől annyira félteni kellene Renit 3x2’-ben. Én abban hiszek, hogy nem a gyors, szedett-vedett győzelmek számítanak, hanem hogy hosszútávon eredményes legyen valaki, amihez lépésről-lépésre, szisztematikus munkával lehet eljutni. Semmi sem megy gyorsan, nem lehet mindent megtanulni, megérteni és készségszinten alkalmazni 7 hónap alatt, alapvetően csupán heti két-három edzéssel. Ilyen ember nem hiszem, hogy van.

Reni már nagyon várta, hogy bunyózzon végre, de természetesen most, hogy eljött a nap, a melegítésnél kezdte érezni ennek a súlyát, noha a mozgásán ez, egyáltalán nem látszódott, sőt. Egyre felszabadultabb lett, de közben a fejében kellett folyamatosan rendet tenni.

Amikor megszólalt a gong, nagyon fegyelmezetten, de agresszívan kezdte a munkát és már ekkor „gondolkodásra” késztette a helyi kedvencet, aki a második menettől már eléggé eltanácstalanodott. Noha valóban erős volt, akit nem lehetett egy pillanatra sem félvállról venni, javarészt fogásba, klincselésbe próbált kerülni és onnan dominálni, hiszen az előző ellenfeleit is ilyen helyzetekből, térdesekkel verte. Reni ezeket szépen semlegesítette, majd amikor a bíró szétválasztotta őket, mindig Ő kezdett és az ütő-rúgó táv Neki kedvezett. Majd újra dulakodás, kapaszkodás. A harmadik menetben egy nagyon kemény köríves fejrúgásba szaladt bele Reni, ami benne is maradt, de nem esett szét és csinálta tovább a dolgát attól függetlenül is, hogy már mindketten eléggé elfáradtak a végére.

Úgy gondoltam, hogy a több tiszta találataival és az agresszívebb kezdeményezéseivel, rohamaival, ha szűken is, de Reni hozta a meccset, viszont sanszos volt, hogy a hazai kedvencet hirdetik győztesnek - ami ettől egyértelműbb helyzetben is jellemző - azonban egyöntetűen Renit látta jobbnak minden bíró.

Ilyen korrekt, elfogulatlan döntést nem nagyon emlékszek, hogy láttam-e már az elmúlt hosszú-hosszú évek során, ráadásul úgy, hogy a lány a Tosan Gym-es profi Világbajnok és egykori Super League fighter, Foad Sadhegi csapatába tartozik, aki a gála főszervezője volt.
Igazán nagyon örültem Reni győzelmének, amit jócskán megérdemelt, nem csak a küzdelme, hanem az eltelt hónapok munkája alapján.

Összességében is elégedett vagyok, hiszen az utazásom előtt így teljesebb a kép, hogy a többiek mellett végre Reni is bunyózott és győzött. Még csak év eleje van, de már egész jól indul. Peti 4 meccsből 3-at nyert, Levente 3-ból 3-at (K.O-val), Ádám és Reni pedig egy-egy győzelemmel kezdték az évet.

Nem győzöm hangsúlyozni, milyen büszke vagyok mindannyiukra, természetesen nem a győzelmek miatt!

A második menet videója: