浪人ㆍRonin: Győzelmekkel kezdtük az évet

Nagyszerűen kezdtük az évet a Team WARRIOR csapattal. A tavalyi év második felében Peti után 3 újabb fighter csatlakozott hozzánk. Rákóczi Reni, Floruta Levente és Nagy Ádám is más-más csapatban kezdtek edzeni, azonban mára köztünk vannak, nálunk szeretnék folytatni többé-kevésbé sikeres, vagy tapasztalt versenyzői útjukat.

A munkájuk mellett - Petit kivéve - csupán heti 3-4 alkalommal tudnak edzeni, így nyilvánvaló, hogy ehhez mérten kell az elvárásokat is megállapítani, a teljesítményüket értékelni. Ez, nagyon kevés alkalom, viszont én erősen hiszem, hogy a kevés, de minőségi munka is sokkalta értékesebb a sok „haszontalan” edzésszámtól és csupán azért, mert kevesebb a lehetőségünk, nem szabad temetnie magát senkinek, mindig a körülményekhez képest kell a legtöbbet kihoznunk magunkból.

Erre, tökéletes év eleji alkalom volt ez a szombati nap, a „Thunder Day 2.” nevezetű gála, Heckenberger Iván és Bajai Róbert szervezésében, a bólyi Erzsébet Vigadó nagytermében.

Renivel év végén már volt egy közös „szereplésünk” ami még nem volt teljesnek mondható, hiszen akkor még nem 100%-osan tartozott hozzánk, nem kissé voltak zavarosak a körülményei. Azóta viszont még koncentráltabban dolgozik, egyre jobban kezdi megszokni ezt a fajta munkát, de sajnos az Ő súlyában nem könnyű találni ellenfelet Magyarországon - vagy nehezebbek Nála, vagy könnyebbek, vagy nem akarnak bunyózni ellene. Ez, a mostani gálára is így történt, ezért csak a ring mellől szurkolhatott az edzőtársainak.

Ádám egri, akárcsak én és Peti, így jutott el hozzánk mióta pesten él. Már több mint egy éve nem volt ringben, de úgy érezte, idén szeretné újra megmérettetni magát az új csapatában. Ennek megfelelően kezdte a munkát a tavalyi év második felében, amikor azonban januárban biztossá vált az első bizonyítási lehetősége, picit akadozott a szekere. Koncentráltabb lett a meló és nagyobb lett az intenzitás az edzéseken, ami számára teljesen szokatlan és megterhelő volt minden területen. Azt hiszem, átértékelődött az eddigi tapasztalata, ami eléggé megnyomta Őt és egy héttel a bunyó előtt még nem volt benne biztos, hogy igazán akarja-e az egészet. Szokás szerint rendkívül sokat beszélgetünk együtt a csapattal, valamint külön-külön is és talán ez is segítette Őt, hogy megtegye az első lépését a kételyein túlra. A második és egyben legnagyobb lépése azonban a ringben volt. Három nagyon kemény, szoros menet után döntetlent ítéltek a bírók a hazai kedvencük védelmében, amit felettébb igazságtalannak tartottam, ezért felajánlották a szervezők, hogy ha vállaljuk, küzdjenek egy extra menetet, de ha nem, akkor marad a döntetlen.

Ádám már szinte nem látott az egyik szemére, annyira fel volt dagadva és egy fikarcnyi erő maradt csak benne, ilyenkor már senki nem kívánja a küzdelmet, pláne egy olyan versenyző, aki kételyekkel küzdött a bunyót megelőzően. „Egész jó a döntetlen! Ez mégsem egy vereség. Már az is csoda, hogy ennyit megtettem így első alkalommal. (…)” Gyakran az ilyen, megelégedett belső hangok próbálják meg lebeszélni az embert a folytatásról, ha az eljut a teljesítése határához. A szervezet tiltakozik és a legnagyobb, de legértékesebb emberi munka ekkor kezdődik! Ilyenkor, a szemben álló ellenfél már csak egészen parányi saját magunkhoz képest, akit a legnehezebb legyőzni! Minden itt dől el és Ádámnak épp erre van szüksége, megérteni ezeket a gyakorlatban. Megérteni azt, hogy ez esetben az ellenfele éppen ugyan azt érzi, mint Ő és az fog győzelmet aratni, aki legyőzi önmagát. Ádám legyőzte és az extra menetben eloszlatott minden kétséget... és milyen nagy győzelem az ilyen! És milyen felszabadult, magabiztos lett utána az öltözőben! :-)

Levente is rengeteget változott a rövid idő alatt, legalábbis az edzésen tapasztaltak alapján. Ezt, sajnos a küzdelmében nem lehetett megítélni, mert rövidre sikerült, aminek természetesen örülünk… Én azért jobban szerettem volna, ha több időt tölt el a ringben, hogy több infót kapjak róla éles körülmények között. Mire, hogyan reagál, hogyan tudja végezni a feladatát és hogy milyen a kommunikáció köztünk. Ezekre tudunk építeni a jövőben. Egy valami biztosan jó volt. Elmondása szerint (és az első velünk töltött edzésein is tapasztalva), a meccsek elején, de olykor még a második menetben is „alszik” és lemarad. Azon dolgoztunk, hogy az első pillanattól kezdve éles, agresszív és kezdeményező legyen, ne maszatoljon álmosan. Most, pontosan így is tett, mire a magasabb és tapasztaltabb ellenfele gyorsan le is fogta Őt. Körülbelül húsz másodpercig kapaszkodtak egymásba és klincselgettek, mire a bíró szétválasztotta őket. Majd az újraindítás után Levi azonnal villantott egy combost, amitől az ellenfele térde kifordult, szétszakadt, így az első közös szereplésünk kicsit több mint fél perc alatt véget ért.

Amíg a többieknél azért volt cél az éles helyzetben való gyakorlás, mert még nem dolgoztunk együtt korábban, addig Petit, a tavaszi Magyar bajnoki fordulókra és a júniusi Világkupára tervezzük élesíteni. A többiek végig általános munkát végeztek, Peti viszont erős alapozásban volt, amiből mostanában kezd még folyamatosan fellazulni, gyorsulni. Ezért Neki, egy év eleji gyakorló meccset terveztem. Nem sikerült és azt a lehetőséget kaptuk, hogy egy nyolcas tornán induljon, aminek a győztese nyeri meg az profi orientál (K-1 szabályrendszer) Magyar bajnoki címet. Azt beszéltük meg, hogy vállaljuk, de nem minden áron bunyózik, ha tovább jut az első körön, ami függ majd az akkori állapotától és az esetleges sérülésektől. Ráadásul, két nappal a bunyó előtt lebetegedett, szédült, náthás lett, nehezen lélegzett, ami szintén azt erősítette, hogy talán csak egyet fog bunyózni… de majd ott meglátjuk.

Peti edzésmunkájáról, a meccsről-meccsre történő fejlődéséről és arról, ahogy ezen az estén bunyózott oldalakat tudnék írni, de már nincs kedvem pötyögni a billentyűzetet. Első két ellenfelét remekül végrehajtott, iskola munkával verte (egy-egy alkalommal mindkettőre számolni is kellett), majd a döntőben már nem állt ki az ellenfele, így gyakorlás gyanánt, Tavaszi úrfi a tavaly megszerzett WAKO Szervezet profi Magyar bajnoki címe mellett gazdagabb lett egy másik Szervezet profi Magyar bajnoki címével is, valamint kb. egy havi fizetésének megfelelő összeggel.

Peti bemelegítés és K.O. (egymás után 2 videó automatikusan)

Hiszek abban, hogy hosszú távon a szisztematikus, minőségi munka lesz eredményes, ezért mindig arról beszélünk, hogy az első lépések alkalmával, sokkal fontosabb az, hogy végre tudjuk hajtani azokat a feladatokat, amiket edzésről-edzésre gyakorlunk – úgy szakmailag, mint lélektanilag -, minthogy mindenáron győzzünk. Szombaton este, a tanítványok mindannyian győztek úgy, hogy a legmesszebbmenőkig teljesítették a kért feladatokat.

Nagyon büszke vagyok Rájuk és nagyon sokat tanulok általuk! Köszönöm mindannyiuk bizalmát és munkáját!

Team WARRIOR