Ez a kagylókürt a számomra két legkedvesebb Krisna-hívő lelkész barátomnak köszönhetően került a birtokomba. Caitanya prabhu választotta és vette meg Indiában, Vrindavan-ban és Damo’ prabhu szervezésében jutott Magyarországra. Tőlük és még néhány szerettemtől kaptam tegnap névnapomra, az elkövetkezendő bunyóim alkalmából.
Az ősi védikus kultúrában, a kagylókürt hangja a lélek győzelmét jelképezi az anyag felett. A Ksatriyák (harcosok) hagyományosan közvetlenül a csata előtt belefújtak kagylókürtjeikbe, ezzel jelezték, hogy felkészültek a harcra.
Ez, az egyik legbecsesebb ajándék, amit valaha kaptam, számomra nagyon-nagyon kedves emberektől. Caitanya prabhu, Damo’ prabhu, Pikusz, Peti, Atesz és Kispók, nagyon köszönöm! :-)
Ez, az egyik legbecsesebb ajándék, amit valaha kaptam, számomra nagyon-nagyon kedves emberektől. Caitanya prabhu, Damo’ prabhu, Pikusz, Peti, Atesz és Kispók, nagyon köszönöm! :-)
„Arjuna és Krisna elővették kagylókürtjüket, és hosszan, erőteljesen belefújtak. A kürtök búgását a harcmező legtávolabbi pontján is tisztán lehetett hallani. A felzendülő mennyei hang megremegtette a Kauravák szívét – Bhísmáét azonban megörvendeztette. Íme, a világok felett uralkodó örök Úr, aki személyesen jön el, hogy megvédje az Őt nagy odaadással szolgáló híveit, s még azt is vállalja értük, hogy csatába vonul hadseregük oldalán.” (Mahábhárata 657.)
(:
ReplyDelete