Teniszeztem! :P

Egyik gyerekkori, kedves lányismerősömnek köszönhetően, életemben először, végre teniszeztem és nem tudom elmondani, mennyire élveztem. 

Gyakran példálózok a tenisszel, amikor a küzdelemről beszélek a tanítványaimnak (is), de most már a gyakorlatban is tapasztaltam, milyen sok hasonlóság van a bunyó és a tenisz mechanikája közt. Talán épp ezért szerettem volna már évek óta kipróbálni ezt a mozgásformát is, mint kiegészítő sportot, ami nagyon jól fejleszt számos képességet, amihez a bunyóban is szükségem van – reakcióidő, lábmunka, koncentráció, stb -, ugyanakkor mégis egy új élmény.

Igazából, még nem is annyira tudtam magára a játékra koncentrálni, mert egyelőre magamra próbáltam figyelni, hogyan üssek helyesen, ahogy Heni mondta. Figyeltem az ütés mozdulatokra, a lábmunkámra, hogy mindig visszatérjek középre, ahonnan könnyebben tudok jobbra-balra, előre-hátra mozdulni a labdára és hogy ne engedjek ki megelégedetten, ha jobban sikerült egy-egy mozdulatom, mert a labda állandó mozgásban van. Heni, a vége felé már változatosabban ütötte minden irányba, közelebb és messzebb is, hogy néhányszor jól megfuttasson, ami után elégedett mosollyal az arcán mondta, hogy: "Ezt el kellett volna érni!" :D Ha kiengedsz, lemaradsz és nem éred el lasztit… imádom, hogy olyan, mint a bunyó! :-) Szóval, most csináltam először és persze, sok mindenre figyeltem, mégis olyan természetesnek tűnt minden. Észre sem vettem, hogy majd’ két órát játszottunk, ami a vége felé már csak azért volt egy picit kellemetlen, mert a hüvelykujjam belső részéről ledörzsölődött a bőr és ekkor már nehezebb volt a mozdulatokra koncentrálnom. A feelinget már csak fokozta, hogy kora délután ragyogóan sütött a nap, nagyon jó hangulatban, minden egyben volt.

Nagy élménnyel gazdagodtam! Ha tehetem, a jövőben gyakran el fogok járni teniszezni! Köszönöm szépen Heni! :-)