Szombat este Reni és Peti is győzött a dunaföldvári gálán. Reni 6 hete költözött Pécsről Budapestre és azóta edz az én csapatomban. Még csak egy éve tanulja a kickboxot, tehát még bőven kezdőnek számít Ő is, viszont már volt 5 meccse, amiből sajnos csak az elsőt sikerült megnyernie, bár elmondása szerint azt is nehezen.
Tizenkilenc éves, nagyon jó adottságokkal rendelkezik és rendkívül szorgalmas. A heti 2 generál edzés mellett, melyen az alap technikai dolgokat gyakorolja és bunyózik, állandóan jönni akar a mi (Peti és én) edzésünkre is. Velünk, a sportágspecifikus képesség fejlesztő melókat is tanulja a súlyzós és zsákedzéseken, valamint sok technikai munkát végez pontkesztyűre. Eddig a 60 kiló alatti súlyban bunyózott, de nyáron, nem is kicsit, elszaladt a súlya. Már 66 kiló felett is volt, ezért amikor lehetőség adódott, hogy a rövid közös gyakorlás után felmérjem egy éles bunyóban, egy nehezebb lányt kellett választanunk. Azt szeretném, ha továbbra is 60 kiló alatt bunyózna, de kérdéses, hogy a jövőben tudja-e könnyen hozni ezt a súlyt. Közben, bár nehezen, de „lediétázta” magát 62-re, míg az ellenfele felhízott 70.5-re.
A legnagyobb kihívást azonban az önbizalom hiánya jelentette végig az együtt töltött edzések alatt, amin az utolsó napokban fokozottan dolgoztunk. Megkértem az edzőtársait is hogy állandóan beszéljenek vele a pozitív beállítottság fontosságáról és bíztassák a képességei alapján, amit ők is tapasztaltak a közös gyakorlások alkalmával. Edzések után is, késő estig, nagyon sok ezzel kapcsolatos sztoriról beszélgettünk együtt a tanítványokkal. Én, személy szerint már azt is elhittem, hogy Semmy Schilt-et is képes vagyok K.O-val verni, annyi sportpszichológiai és motivációs anyagot olvastam és továbbítottam Reninek. :-) Nem akartam tőle semmilyen negatív választ hallani ha a bunyóról kérdeztem és számomra is nagy tapasztalás volt, hogy olykor még kimondani sem bírta azt, hogy győzni fogok szombaton!
- Győzni fogsz szombaton? – kérdeztem.
- Remélem!
- Légyszives mondd azt, hogy igen, győzni fogok.
- De nem bírom! – hördült rám feszülten.
De a bunyó napján már ez is változott, mégha nem is volt teljesen őszinte!
- Győzni fogsz ma este?
- Igen, comb K.O-val! – és mosolygott.
Oldalakat írhatnék, milyen élményeket éltem át vele ezzel kapcsolatosan, arról, hogyan küzdött saját magával az utolsó napokban.
Gyakorlás céljából mentünk a szombat esti gálára, ezért „nem érdekelt”, hogy győz-e, vagy veszít. Úgy értem, lehet, hogy az a néhány alap dolog, amikről beszéltünk, amiket gyakoroltunk ilyen kevés idő alatt az edzések során, még kevés egy győzelemhez, de ha azokat, vagy ha csak egy részét meg tudja csinálni élesben, már az is felér egy győzelemmel, pláne, hogy híján van az önbizalomnak. Hosszútávon ez jelenti a fejlődést, a teljesítményt, ha mindig egy kicsit hozzá tudunk tenni az éles bunyóhoz, nem pedig egy szedett-vedett alkalmi győzelem. Ettől függetlenül, azzal is tisztában voltam, hogy az önbizalma további javításához, nagy szüksége van egy győzelemre, főleg, hogy ez volt az első közös debütálásunk. Akartam, hogy megbizonyosodjon róla, hogy működik a munka és én hittem is benne, hogy jól fog teljesíteni.
És milyen jól teljesített. Szakmailag állított meg egy 8 kilóval nehezebb és erősebb lányt, aki a fizikai fölényét használva, nagyon keményen jött. Reni, többnyire megelőzte őt rendkívül tiszta bal egyenesekkel, amire rátette a kézkombinációit, majd rendre befejezte comb rúgásokkal, amiket annyiszor gyakoroltunk. Habár comb K.O. nem lett, párszor nagyon a közelében járt, amikor roggyant és bicsaklott az ellenfele lába. A kemény, erős rohamokat is állta. Zártan védekezett, amiből nagyon szépen és tisztán ellentámadott, ahogy mindig kértem az edzéseken is. Öröm volt nézni, amit csinált, de azt még jobban, ahogy legyőzte magát, pedig a szünetekben csak azt hajtogatta, hogy: „Rosszul vagyok!”, „El fogok ájulni!”, „Hányni fogok!” :-) A lelkét is kibunyózta magából és győzött! És mekkora győzelem volt ez! Én nagyon büszke vagyok rá, példát mutatott, hogyan kell harcolni nem csak az ellenfelünkkel, hanem önmagunk ellen is!
Az este utolsó előtti bunyóját Peti vívta a pécsi Hutterer Péter ellen. Egyszer már bunyóztak egymás ellen tavaly, a WAKO Magyar Bajnokság első fordulójan és akkor Peti győzött (mármint a mi Petink). :-) Az volt az első bunyója, egy hónappal azután, hogy elkezdett edzeni nálam. Azóta mindketten nagyon megerősödtek és most, egy nagyon parázs összecsapást produkáltak, amit most is a versenyzőm nyert. Peti egyáltalán nem volt élesítve. Egy igen kemény erősítő melóban van épp, hiszen október 5-én lesz egy komoly bunyója a Twins Gym többszörös Magyar Bajnoka, Vásony Feri ellen. Ez a küzdelem egy szép edzésmunka volt, melyben most is igazolta, hogy bunyóról-bunyóra egyre többet és jobbat nyújt.
Gratulálok a versenyzőidnek Tibi Senpai! Szép munkát végeztél Velük, és nagyon tetszik, ahogy írsz róluk! Neked pedig külön gratulálok a felkészítéshez! :)
Gratulálok a versenyzőidnek Tibi Senpai! Szép munkát végeztél Velük, és nagyon tetszik, ahogy írsz róluk! Neked pedig külön gratulálok a felkészítéshez! :)
ReplyDeleteOsu!
Anikó
:-) Köszi Anikó! Tök jó a blogod! :-) Osu!
ReplyDelete:)
ReplyDelete