Nagy Tibor győzelme a Masters gálán - interjú

Nem kevesen voltak, akik Nagy Tibit már évekkel ezelőtt is leírták, amikor hullámvölgyekben volt, azonban tudvalevő, hogy Ő céltudatosabb és makacsabb annál, mintsem a kudarcok, vagy akárki véleménye eltántorítsa a küzdelemtől! A „Harcos” most jobb állapotban érzi magát, mint valaha és nem tágít, amíg el nem éri célját. Az október 30-i Masters Fight Night eseményen, ismét győzelemmel hagyta el a ringet a nála jóval fiatalabb és nagyobb ellenfelével szemben.

Hogyan érezted és láttad utólag a meccset? Milyen volt az ellenfeled?

Erősnek éreztem magam és nem akartam, hogy végig menjen a küzdelem. Stefinek azt mondtam, hogy comb k.o-val fogok győzni. Ehhez, igen közel álltam, hiszen testre, fejre és combra is megfogtam a srácot, de sajnos nem tudtam idő előtt beszüntetni, mert állandóan fogásba menekült. Nehéz volt tisztákat ütni, rúgni és nem tudtam befejezni rajta a kombinációkat sem – az ütéseket lezárni befejező combokkal, mert agresszíven berobbant, majd lefogott és ölte a meccset. Persze, érthető, hogy ezt csinálta, különben nem ment volna végig a küzdelem, legalábbis, én határozottan úgy éreztem.

Ahogy vártuk, az erőszakossága és hevessége fokozottabb volt a korábbi meccseihez képest, hiszen Ő egy fiatal, feltörekvő bunyós, akinek a legyőzésem értékes skalp lehetett volna és talán azt is gondolták, hogy „nem mai gyerekként” nem bírom majd az iramot, vagy a nyomást, amit próbáltak rám tenni. De végül, a küzdelme a „túlélésért” hangsúlyosabb volt, mint amit tett a győzelemért.

Eddig, csak azt tudtam mondani, hogy általában magasabbak és nehezebbek is az ellenfeleim, de most már azt is hozzátehetem, hogy fiatalabbak is! Én viszont, még itt vagyok és itt is maradok, amíg nem érem el a céljaim. Motivált vagyok, kondícionálisan és mentálisan is jobban érzem magam, mint valaha.

Köztudottan a Kyokushin válogatott egyik edzője, Stefanovics József irányítja a munkád, aminek az eredménye meccsről-meccsre látszódik. A közös munka alatt nyolc meccsből hatot nyertél, köztük a K-1 Magyar Nagydíjat és egy profi Európa bajnoki címet. Megjegyzendő, az egyik vereség az amatőrként, valamint profiként is többszörös Európa- és Világbajnok bosnyák, Drazenko Ninic ellen volt, akit formán kívül, edzés gyanánt vállaltál be és ki-ki alapon Ő nyert a hazájában egy öt menetes küzdelemben. Majd közvetlenül a K-1 Magyar Nagydíj megnyerése utáni, „kiégett” Nagy Tibit győzte le a holland Zekhnini. De felmerül a kérdés, hogyan segíthet egy olyan személy, akinek tulajdonképpen nincs is kesztyűs tapasztalata?

Nézd, ahogy szoktam mondani, közelebb vagyok már a végéhez, mint az elejéhez és igen sokat tapasztaltam már ebben a szakmában. Ernesto Hoost is azt mondta, hogy ennyi évvel a hátam mögött és ilyen idősen már nem lehet alapvetően változtatni rajtam, viszont javítani igen! Stefinek valóban nincsenek kesztyűs tapasztalatai (egy küzdelmet kivéve, amelyben kipróbálta magát és meg is nyert), de egy rendkívüli szakembernek tartom, akinek jó szeme van és az élete a harcművészet minden szegmense, amit napról napra folyamatosan tanul és fejleszt a gyakorlatban is.

Nem technikai elemeket tanít nekem, hanem nagyszerű pedagógiával csokorba szedi a képességeim és így a legtöbbet hozza ki azokból, amiket az évek során tanultam és tapasztaltam, miközben a „motort” is fejleszti bennem a sportág specifikus állóképesség, gyorserő, és az idegrendszer élesítésével - ami már edzés elmélet, módszertan.

Nagyon fontos – amit egy korábbi intrjúban már Stefi is elmondott – hogy jól ismeri a személyiségem, amit kiválóan kezel emberileg és emocionálisan, valamint hisz bennem, tud azonosulni a törekvéseimmel és viszont is így van - hiszek benne! Ezért, még kívülállóktól is, minden meccsem után visszahalljuk – közvetlenül a bunyók után is mindig odajönnek hozzánk - hogy ilyen összhangot ritkán látnak edző és versenyző között. Számomra már, ezekhez képest a „kesztyűs tapasztalat” csak a jéghegy csúcsa!

 Nem sokkal a küzdelem előtt elég csúnyán megsérültél!

Egy héttel a bunyó napja előtt, az utolsó sparringomban rúgtam el a lábfejem és ahogy léptem le, még be is bicsaklott. Nem csak zúzódott, hanem rándultak a szalagok is, ezért szokás szerint erős jegelésbe kezdtem, aminek következtében sikerült hólyagosra és sebesre fagyasztani a bokám. Végülis, a felületi fagyásos sérülés nem befolyásolta a teljesítményt – bár, ennek az ellenkezőjét sokan gondolhatták volna, akik látták a lábam – de az összerúgásból fakadó zúzódástól még a járásom sem volt stabil. Ha egy kicsit megbiccent a lábfejem, éles fájdalom nyilalt végig rajtam. Mostanában, jóval a meccs után derült ki, hogy el is mozdult egy csont a lábfejemben és ezzel a sérüléssel bunyóztam Langen ellen. Ez nagyban nehezítette a munkám.

Alapvetően, sosem a combokat támadom, hanem a térdeket és a térd-szalagokat kívül-belül, de most nagyon óvatos voltam. Nem tudtam készségszinten rúgni, mert kerültem a lábfejemmel az ellenfelem térdét és ez, a figyelmem is megosztotta. A fotókon is látom utólag, hogy az a kevés bal lábas rúgásom mind az ellenfelem combjának közép, vagy felső részén landolt emiatt, de a második menetben, végül csak belerúgtam a német könyökébe, amitől le is fehéredtem.

Azért, mindenképp kockázatos, sérülten vállalni egy küzdelmet, pláne, ilyen sérüléssel.

A sérülések lehetősége állandóan ott van minden sportban és ha megsérülsz, döntést kell hoznod arról, hogy vállalod a meccset, vagy sem. Ha nagyon nem megy, akkor vissza kell lépni, de ha vállalod, akkor nem nyavajoghatsz, mégha az valóban befolyásoló tényező is.

A mostani felkészülésedben Karacs Attilának is nagy szerepe volt. Megosztanál erről néhány gondolatot?

Attival hosszú idő után ismét lehetőségem volt együtt sparringolni, ami rendkívül sokat segített most is, ugyanakkor, hátránya is volt ennek! Számomra elképesztő adottságai és képességei vannak. A pályafutásom során nem kevés Világelsővel edzettem és sparringoltam már – Mike Barnardo, Ernesto Hoost, Musashi, Nicholas Pettas, Martin Holm, Paul Slowinski, stb. – de egyikőjük ellen sem éreztem magam soha olyan stresszhelyzetben és nyomás alatt a kemény sparringok alatt, mint Atti ellen egy „laza” sparringban. Ez nagyszerű, a terhelésem szempontjából - amit mindig ki is használtam, ha volt lehetőségem már korábban is Vele bunyózni - viszont most nem volt előnyös, mert ritkán tudtam elvégezni rajta olyan feladatokat, amiket nap, mint nap gyakoroltunk a felkészülésem során. Ezért, az utolsó sparringok alkalmával, már kevesebbet dolgoztam Vele és többet Ferencz Jocival, aki hasonlóbb paraméterekkel rendelkezik, mint én (vagy az ellenfelem), így több pozitív élménnyel fejeztem be a felkészülést, ami nagyon fontos.

Akkor érthető, hogy Stefanovics Józsi mellett, Ő is a ringsarkadban volt, úgy, mint a Brazil Jitsus, Dietz Gusztáv is.

A közös munka közben számomra evidens volt, hogy meghívom Attit a gálára, majd felvetettem Neki azt is, hogy megtisztelő lenne, ha ott lenne velünk a bunyóm közben is, csak úgy, mint ahogy Ferencz Joci is ezt tette, hiszen együtt dolgoztunk mindhárman.

Gusztival más a helyzet. Igazából még nem is ismerjük egymást. Mindössze egyszer találkoztunk egy röpke időre, amikor elmentem a Pánhungária kupára szurkolni Neki. Anno, Facebook-on vette fel velem a kapcsolatot, ott „haverkodtunk” össze. Meglepő, hogy valakivel még nem is találkoztál személyesen, mégis úgy érzed, barátokká tudtok válni a mentalitásbeli és értékrendi azonosságok, vagy legalábbis hasonlóságok alapján! Számomra ezek érdekes és fontos dolgok, amik sokat jelentenek. Éppen ezért, nagyon örültünk Gusztinak is, hogy eljött és köztünk volt. Hiányzott viszont Schmidt Petya barátom, aki épp Japánban tartózkodott ebben az időben!

 Hogyan tovább?

Most pihenek! Elegem van az edzésekből és a sérülésemnek is szüksége van most rá! Ebben az évben, már nem fogok szakmai melót végezni, azonban kényelmesen, fokozatosan már elkezdtem az alapozó súlyzós munkát, hiszen remélhetőleg, február végén bunyózhatok a budapesti K-1 gálán, a Papp László Arénában, ami egy nagy eseménynek ígérkezik. Minden, amit teszek a hétköznapjaimban is, a célom elérésére irányul – a két legelismertebb profi kickbox Világszervezet, a WKA, vagy az ISKA bajnokaként akarok visszavonulni.

November 20-án lesz Tavaszi Péter tanítványomnak valószínüleg az évzáró bunyója Orosházán, az „Elit Alakulat” nevű gálán. Ott, egy igen erős, négyfős tornán fog küzdeni, majd december 11-én egy nyílt nemzetközi kickbox bajnokság is lesz, amin a 20-i szereplésétől függően fog bunyózni, vagy sem. Természetesen, közben a többi tanítványommal is foglalkozok és vannak már magántanítványaim is. (Team Warrior)

További sok sikert kívánok Nektek és jó pihenést az év végén.

Köszönjük szépen és szokás szerint, már az év végeztével is egyben, szeretnék köszönetet mondani, Stefinek, az edző- és csapattársaimnak, a tanítványoknak, barátoknak, szurkolóknak, támogatóknak – Fila Fitness, Berczeli Béci és a Twins, Tozóék a tápkiegészítőkkel, valamint Szeleczky Tominak a Ford autók biztosításáért. Köszönöm a K-1 hazai vezetőinek, Katona Attilának és Pap Vilinek, hogy állandó lehetőséget biztosítanak a bunyókra, továbbá - hogy az aktualitásnál maradjunk - köszönöm Török Daninak a Masters-es meccset és hogy végül úgy kezelte a dolgaimat, ahogy megállapodtunk.

Masters Fight Night - Fotóalbum

Link: Nagy Tibor győzelme a Masters gálán - interjú (www.monokli.com)